Sri lankai körutazás: 21. nap Unawatuna beach és tengeri teknős nevelde

21. nap: Strandolás Unawatunán és egy teknős nevelde meglátogatása

A reggelt szokás szerint a kis reggelizőben kezdtük, épp jött az újságos is (az ilyenek miatt (is) annyira jó hely Sri Lanka (és Ázsia:-)

Reggeli után buszra szálltunk és elszáguldottunk Unawatunáig, ami egy szintén jólmenő strandolós falvacska.

Sokáig vaciláltunk, hogy akár ide is foglalhattunk volna szállást, de aztán Hikka mellett döntöttünk. Így utólag mindegy lett volna, mert ez sem volt annyival jobb hely. Az öböl nyugati oldala kifejezetten hangulatos volt a szűk kis kacskaringós utcákkal, de a part itt sem volt csodaszép. Később mondta egy ismerős, hogy ők a gyerekekkel a keleti oldalon voltak, ahol kifejezetten jó volt a part, természetes hullámtörő miatt, mintha medencében fürödtek volna.

Mivel ez az infó már csak itthon jutott a tudomásunkra, így mi az óriási szélben, hullámokban kínlódtunk a napernyők alatt.

Nem is bírtuk sokáig, elmentünk ebédelni. Itt is valami autentik helyet kerestünk, és találtunk is. Anyukám innen villámgyors mozdulattal fordult volna ki, de mi bírjuk az ilyen hangyás, koszos, családi kifőzdéket, ahol isteni a kotu-roti és csokis-roti, és nagyon kedvesek, miközben teregetik a vizes ruhát a kertben, ahol az "étterem"is van.

Innen tuktukkal elmentünk Galléba, ahol átszálltunk a Hikka felé tartó buszra. Majd ott egy kis pihenés után újra tuktukra szálltunk, és elmentünk a Lonely Planet által jónak tartott teknős neveldéhez. Ezt a programot nyugodtan kihagyhattuk volna. Akit érdekel, állítólag ingyenes cucc is van ebből a témából valahol Mirissa-Una útvonalon.

Maga az elképzelés okés, a teknőstojásokat összegyűjtik, kikelnek és szépen kiviszik őket az óceánba, így nem eszik meg őket a madarak, illetve nem szedik fel a helyiek. Emellett a beteg teknősöket ápolják, illetve menhelyként is üzemelnek pl. az albínó teknősnek, akinek esélye nem lenne a vízben.
Ami kicsit visszatetsző, az a pénzlehúzás. Van belépő, ez okés, ez nem is kevés, a két gyereknek is kellett fizetni. Van egy 20 perces vezetés, ahol mindenféle érdekeset elmondanak a teknősökről, félidőben finoman felszólítva az adakozásra (adtunk is), majd végignéztük a különböző medencékben úszkáló különböző korú teknősöket. És tényleg jól szórakoztnk, sok mindent megtudtunk a teknősökről.

Egynapos teknős, ultracuki.

Nem tudom hány hetes teknős, ultracuki.

A vezetés végén, kérdezem, hogy megnézhetjük-e, ahogy engedik a kicsiket vissza az óceánba. Merthogy a Lonely szerint ez nézhető, nem fizetős. Azt mondja ember, hogy hogyne, de fizessünk érte. Mondom, nem etetni szeretnénk őket, csak annyit szeretnénk, hogy a gyerekek lássák, ahogyan kitogyognak a teknősök a vízbe. Azt mondja, érti, de fizetni kell érte. Mondom, mennyit? És erre mondott egy akkora összeget, ami a belépő és az adakozás duplája volt. Mondtuk, hogy köszi. Na, ez tiszta rablás. nem igazán jó országimázs, mert hiába a jószándék, ha hülyén közelítik meg a kérdést.
Gyerekeknek megmagyaráztuk, hogy még sincs nézelődés, volt kis elkeseredés, de aztán mentünk vissza tuktukkal Hikkara.

Kicsit nagyobb, nem tudom hány hónapos teknős.

Albínó teknős

Az élmény persze jó volt, nem igazán lehet csak úgy egynapos tengeri kisteknőst és teknőstojást fogdosni, de én nem gondolok vissza rájuk jó szívvel. Nem tudom eldönteni, hogy ez tényleg jó így, vagy nagyszerű marketingfogás.
Már sötét volt mikor hazaértünk, az út a Tsunami (2004. december 26.) emlékmű mellett haladt el, sőt van egy kis múzeum is, ezt nagyon sajnálom, hogy nem néztük meg.

Folyt.köv.